Húsz évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni az agyaggal, ám a „sár” szeretete ennél jóval régebbre
nyúlik vissza: gyermekkoromban nagyapám formázta nekem a legkülönfélébb sár-állatokat, legnagyobb
gyönyörűségemre. Ennek a régmúlt-kori emléknek a hatására lettem azzá, aki vagyok: gyermekszerető
játékos felnőtt. Műveimet meghatározzák a természetes formák, színek, a növényvilág csodálatos
görbületei, megtanultam tisztelni és szeretni a körülölelő világot, észrevenni mindenben az isteni
teremtőerőt. Újabban nagyon megkedveltem az amorf formákat, a tárgyaim zöme kicsit görbe, kicsit
deformált, hiszen én sem vagyok tökéletes, a természet is sorozatban alkotja az érdekes alakzatokat...
Ahogy nő családomban a gyermeklétszám, szobraimban is egyre több kisdedet karol át a szoboranya,
szám szerint négyet, ennyi csemetém mellett próbálom agyagba formálni álmaimat, átadni az utókornak
valamit, ami egy kicsit én vagyok, egy kicsit mindenki: a tiszta forrást…